Nem vagytok Istenek!

Félrekezelik az adatainkat

Privát E-mail címről, egy viszonylag könnyen feltörhető levelezőrendszeren keresztül küldi a laborleletet egy budai magánklinika. Egy másik szolgáltató egyszerű postai borítékba bújtatva juttatja el a vizsgálati leletet. Mindeközben az ombudsman az egyelőre futurisztikusnak mondható e-receptek miatt aggódik.

 Véletlenül keveredett a boríték a gázszámla és a banki értesítő közé. Reflexesen bontottam, és reflexesen olvastam bele. A nagy melegben csak lassan tudatosult bennem, hogy nem én vagyok a címzett. Már csak azért sem lehetek az, mert nem vettem részt foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton. Sőt, a feladóként szereplő magánklinikán sem jártam soha. Bevallom, belenéztem. Megnyugvással konstatáltam, hogy az általam ismeretlen címzett nagyjából egészséges. Bátran folytathatja adminisztrációs munkáját (mert, hogy ez is kiderült a levélből), és bátran részt vehet jövőre is az aktuális éves foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton. Én azonban azt javaslom, legközelebb legyen egy kicsit óvatosabb, és – ha teheti – kerülje a Medicover nevű egészségügyi szolgáltatót. Persze tudom, hogy ez aligha lehetséges, mivel a címzett foglalkoztatója vélhetően hosszú távú szerződést kötött a fent nevezett egészségközponttal.

A Medicover Egészségközpont Zrt. több mint 300 vállalati ügyféllel büszkélkedhet, és a hasonló magánszolgáltatók közül elsőként kapta meg az ISO 9001:2000 speciális egészségügyi szektorra kidolgozott Járóbeteg Ellátási Standard szabvány-kiegészítés kritériumainak való megfelelésről szóló minősítést 2006 decemberében.

A cég honlapján szinte minden megtalálható, ami a potenciális ügyfelet (nem betegről beszélnek, mert az píárilag és marketingileg nem helyes) becsábítja valamely puccos szolgáltatási pontba. Egyetlen dolog maradt le a tájékoztatóról: az adatkezelés mikéntje, ha úgy tetszik, logisztikája. A betérő nem tudhatja, hogy vajon hányan leshetnek bele a leletébe, hány kézen megy keresztül a vizsgálati eredményeit összegző dokumentum, házon belül és házon kívül kik értesülhetnek az esetleges betegségeiről, korábbi műtéteiről.

 

Példát mutattak

Egyben biztosak lehetünk, a Medicover eleget tett a saját missziós nyilatkozatának, melyben ez olvasható: „a szolgáltatási helyeinken ügyfélbarát, kultúrált (reméljük, az orvostudományban jártasabbak, mint a helyesírásban) környezet kialakításával és fenntartásával elősegítjük az ügyfelek egészségi állapotának javulását, illetve megőrzését, megelégedettségének növelését, tevékenységünkkel példaértékű modellt állítva az egészségügyi ellátási rendszer más szereplői elé…” 

Követték a példát. „A laborleleteket a Rózsakert Medical Center (RMC) a páciensi igények maximális kiszolgálásával,  a törvényi kereteken belül adja át pácienseinek” – állítja az a budai magánklinika, amely privát E-mail címről küldi a vérvizsgálat eredményét.

Egy elektronikus levélből – egyebek mellett – kiderült azonban, hogy a szolgáltató egy olyan levelező rendszeren keresztül juttatta el pacienseihez a leleteket, amely viszonylag könnyen feltörhető. A hatályos adatvédelmi előírások „rugalmas” kezelése következtében nemcsak a laboreredmények, de a betegek személyes adatai is – például a taj-száma – elvileg bárki számára megismerhetővé válnak. A magánklinika „kényelmi szolgáltatásának” ezáltal súlyos mellékhatásai lehetnek.

Az RMC egyébként nemcsak a tehetősebb magánszemélyek körében népszerű, de a paciensek között számos ismert színész, zenész, műsorvezető, sőt, politikus is található, akiknek az egészségi állapotán egy ideig igencsak jókat mazsolázna a bulvársajtó. Esetükben bizony hatalmas botránnyal számolhat a klinika, ha adataik napvilágra kerülnének.

 

Törvényes keretek

 

Az egészségügyi adatok különleges adatoknak minősülnek, kezelésük csak törvényi felhatalmazás vagy írásos hozzájárulás alapján lehetséges. Minden esetben az adatkezelő kötelessége mindazokat a technikai és egyéb feltételeket biztosítani, amelyek alkalmazásával nem kerülhetnek az adatok illetéktelenek kezébe – szögezték le az adatvédelmi biztos hivatalában.

Az ombudsmani tájékoztatás szerint a jelenlegi adatvédelmi szabályok megfelelően szabályozzák az egészségügyi (szenzitív) adatok kezelését.
A jelenlegi szabályozás szerint egyébként, ha szabálysértést észlel valaki, az adatvédelmi biztoshoz fordulhat. Úgy tűnik, az egészségi állapotunkra vonatkozó adataink „félrekezelése” miatt nem aggódjuk betegre magunkat. Ezt bizonyítja, hogy az ombudsmanhoz általában ritkán fordulnak ilyen típusú panasszal.

Úgy tudni, hasonló okok miatt Jóri András korábban figyelmeztette a Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálatot, amely – a paciensek tudta és beleegyezése nélkül – különböző cégeknek továbbított adatokat. A szolgálatot akkoriban a főpolgármester egészségügyért felelős helyettese, Szentes Tamás vezette.

 

Szép új világ

 

A tervek szerint végnapjait élik a papír alapú receptek és az ágyak végébe biggyesztett, az idegen látogatók számára jól olvasható kórlapok. Az e-kórlap és az e-recept bevezetésének legfőbb célja, hogy biztonságosabbá és hatékonyabbá váljon a betegellátás – mondogatják az újítás kapcsán az ágazati illetékesek.

A Semmelweis Terv egyik lényeges eleme a nagytérségi ellátásszervezés megvalósítása. Ennek is feltétele, hogy a rendszer különböző telephelyein hozzáférhetőek legyenek a szükséges adatok. A cél, hogy a betegekre vonatkozó adat ott legyen elérhető, ahol a beteg tartózkodik, a háziorvosnál, kórházban, vagy a patikában.

Ez azonban még a scifi kategóriája. Kár ezen aggódni! Elég, ha az adatkezelés jelenje miatt vannak álmatlan éjszakáink!

 

Forrás: Doktor Sziszi

 

 

A pszichológus halála és a „gyilkos” terápia

Súlyos személyiségzavarban szenvedhet Bándy Kata gyilkosa – mondta Bilkei Pál kriminálpszichológus. Ezt tudjuk. Normális ember nem öl csak úgy. Ez minimum zavart elmét feltételez. Valahogy úgy érzem, ha megtalálják a tettest, kiderül, hogy korábban pszichés zavarral kezelték, vagy az osztályfőnöke elárulja majd, hogy problémás családban nőtt fel.

 Őszintén remélem, hogy mire ez a bejegyzés kikerül a világhálóra, rács mögött van a pécsi rendőrségi pszichológusnő gyilkosa. Mint ahogy azt is őszintén remélem, hogy a tettének magyarázatánál nem lesz mentő körülmény, sőt, magyarázat sem a személyiségzavar.

Mostanában általános alibivé nőtte ki magát a személyiségzavar, az abnormalitás, hétköznapi, becenevén a hülyeség. Bilkei Pál kriminálpszichológus még meg sem várta, hogy megtalálják a fiatal lány gyilkosát, megelőlegezte az ismeretlennek a személyiségzavart, mint valami pihe-puha, párnákkal körbebástyázott fotelt.

Az ember általában nem veszi tudomásul a megmagyarázhatatlant. Mindenre magyarázatot akar. Kiváltképp’ a legszörnyűbb bűncselekményekhez követel okot, indokot, értelmezést, lábjegyzetet. Mert az ember – mint az evolúció csúcslénye – nem csinál semmit „csak úgy”. Ésszerű magyarázatot követel, hogy megértse, fajtársa, egy másik ember miért tette azt, amit. És ekkor jön a sztárpszichológus, aki üzembiztosan megmondja a tutit, amit több millióan várnak tőle: „a tettes személyiségzavarban szenved”.  Aha! – csap a homlokához a nép. Így már érthető!

Hallgatom Bilkei Pált, és közben eszembe jut, amit egy kültelki nevelési tanácsadóban dolgozó pszichológustól hallottam a minap. Elárulta, hogy a hozzájuk kerülőket legalább hatszor kell visszarendelni. Akár indokolt, akár nem. Ha ráírja a „beutalóra”, hogy nincs szükség több konzultációra, megróják. Mert, hogy a normatív finanszírozáshoz minimum fél tucatnyi, szakszóval „ülés” kell, máskülönben üresjárat volt a foglalkozás, nem kap pénzt az intézmény.

Némileg sarkítva ez annyit jelent, hogy az iskola, vagy a szülők számára kissé problémásnak tűnő, de amúgy teljesen normális gyereket (akinek általában a legfőbb bűne, hogy nem „lép egyszerre”) kikiáltja betegnek. És a gyerek – ha nem is fizikai értelemben – előbb-utóbb beteg is lesz. Ez nem önbeteljesítő jóslat, ez a pszichológiai ellátás súlyos mellékhatása. A pszichológus-függővé tett gyerekek közül sokan magukat is betegként definiálják. Ezzel viszont megtanulják, hogy nem kell felelősséget vállalni a tettükért. Hiszen betegek. Felmentést kapnak a tetteikért. Hiszen betegek. Bármit megtehetnek. Hiszen betegek.

Őszintén remélem, hogy meglesz Bándy Kata gyilkosa. És őszintén remélem, hogy nem derül ki a kora gyermekkori traumája, a bonyolult családi viszonyai, az ingerszegény környezet és a többi, személyiségzavart kiváltó ok. Egyszerűen kiderül, hogy egy gyilkos. És nem találnak semmilyen mentséget a tettére!

 Forrás: Doktor Sziszi      

Elvetélt ötlet az abortusztabletta tiltása

Nem egész 48 órával az után, hogy tucatnyi EU-tagállamot követve itthon is engedélyezték az abortusz-tablettát, Szócska Miklós betiltatta annak használatát. Lehet, hogy nem mondták neki, a hanyagul végzett abortusz meddőséget okoz? A tablettás eljárás kiűzetése tehát aligha szolgálja majd a „sokasodjunk, szaporodjunk” alcímet viselő kormányprogramot. Erre nehéz lesz gombot varrni!

Két dolog van, amiért egy nő mindenre képes: azért, hogy gyereke legyen és azért, hogy ne legyen. Ez az alapvetés minden bizonnyal elkerülte az egészségügyi államtitkárunk, illetve tanácsadói figyelmét. Szegény Szócska Miklós! Fordítva ültették fel a lóra. Vagy a lovat tették alá fordítva?

Nem kell az amúgy nem létező Nemzeti Nőorvosok Társasága rendes tagjának lenni ahhoz, hogy felmérje valaki a hagyományos és a tablettás terhesség-megszakítás kockázatai közötti különbséget. Úgy tűnik, már megint kiskorúnak vagyunk nézve!

Pedig mi érteni véljük a dörgést! Kettős szorításból nem lehet jól kijönni. Egyrészt ott volt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megkérdőjelezhetetlen bólintása, amit ugye illik „honosítani” (http://www.hir24.hu/belfold/2012/05/19/engedelyeztek-az-abortusztabletta-forgalmazasat/), átellenben pedig ott volt a kisebbik kormánypárt „abortusz-könnyítés” miatti riadalma. A tabletta állami intézményekből való kiűzetése (http://www.hir24.hu/belfold/2012/05/21/nem-lesz-abortusztabletta/) egyfajta köztes megoldás, amiből még bármi lehet. Ám mindaddig, amíg az a bármi kristályos formát ölt, bizony sok nő és születendő gyermeke esik az abortusz-tabletta tilalmának áldozatává.

Mert, hogy a terhesség-megszakítás hagyományos módjára kényszerülőknek jóval nagyobb kockázattal kell számolniuk, mint azoknak, akiknek lehetőségük lesz a tablettás „megoldást” választani. A hagyományos abortusz – akármennyire is rutin-eljárásként definiálják az orvosok – műtét, mégpedig olyan műtét, amelynek a szövődményeként meddőség alakulhat ki. Hivatalos statisztikák ugyan nincsenek erre vonatkozóan, de számos szakcikkben utalnak arra, hogy a gyermekáldásra hiába vágyó nők közül korábban sokan átestek egy, netán több abortuszon. Erre a lehetséges kockázatra a nőgyógyászok gyakran felhívják a figyelmet, annak ellenére, hogy tudják, ez az információ nem szokott visszatartó erő lenni.

A tabletta ellenzői – szakállamtitkárunktól eltérően – legalább meg sem próbáltak orvos szakmai érveket felsorakoztatni. (Nem is tudnának! Talán nem véletlen, hogy az amúgy igencsak megosztott szülész-nőgyógyász szakma most szokatlanul összezárt.) A magzatvédők azt hangoztatják, hogy ha zöld utat adnának az abortusz-pirulának, akkor azzal megkönnyítenék a döntést, sőt, magukra is hagynák a nőket a dilemmával, pontosabban azzal, hogy válasszanak a műtét vagy a tabletta között.

Ellentétben a hagyományos eljárással, amikor ugyebár alaposabb gondolkodásra kényszerülnek a bajba jutottak és az alaposabb gondolkodás során – már csak az idő faktor miatt is – van némi sansz arra, hogy a műtéttől, a fájdalmas beavatkozástól való félelem mégiscsak a terhesség vállalására sarkallja a nőket. Félreértés ne essék, nem a gyermekvállalásra!

A tabletta tiltása körüli magzat- és jogvédők közötti parttalan vita kulcsszava: a döntés. Míg a magzatvédők nem akarják magukra hagyni a döntés előtt álló nőket, addig a jogvédők az önrendelkezés alkotmányba rögzített lehetőségéből nem engednek. A sok bába közt azonban elveszni látszik a gyerek…

A jelen helyzetben segítik a nőket a döntésben (úgy, a maguk módján). Szabadon eldönthetik, hogy a nem kívánt terhességüktől műtéti úton szabadulnak-e meg, vagy megtartják nem tervezett gyermeküket. Később azonban, ha az abortusz szövődményekkel jár, már nem lesz módjuk annak eldöntésére, hogy vajon akarnak-e gyereket vagy nem. Eldöntötték helyettük. Nem akarhatnak. Mert meddővé váltak. Ez lett volna a döntéshozók célja? Ha igen, bocsánat, nem szóltam…….

Helló Világ!

Üdvözlet a(z) Nők Lapja Café blogok honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Nők Lapja Café előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!