Nem egész 48 órával az után, hogy tucatnyi EU-tagállamot követve itthon is engedélyezték az abortusz-tablettát, Szócska Miklós betiltatta annak használatát. Lehet, hogy nem mondták neki, a hanyagul végzett abortusz meddőséget okoz? A tablettás eljárás kiűzetése tehát aligha szolgálja majd a „sokasodjunk, szaporodjunk” alcímet viselő kormányprogramot. Erre nehéz lesz gombot varrni!
Két dolog van, amiért egy nő mindenre képes: azért, hogy gyereke legyen és azért, hogy ne legyen. Ez az alapvetés minden bizonnyal elkerülte az egészségügyi államtitkárunk, illetve tanácsadói figyelmét. Szegény Szócska Miklós! Fordítva ültették fel a lóra. Vagy a lovat tették alá fordítva?
Nem kell az amúgy nem létező Nemzeti Nőorvosok Társasága rendes tagjának lenni ahhoz, hogy felmérje valaki a hagyományos és a tablettás terhesség-megszakítás kockázatai közötti különbséget. Úgy tűnik, már megint kiskorúnak vagyunk nézve!
Pedig mi érteni véljük a dörgést! Kettős szorításból nem lehet jól kijönni. Egyrészt ott volt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megkérdőjelezhetetlen bólintása, amit ugye illik „honosítani” (http://www.hir24.hu/belfold/2012/05/19/engedelyeztek-az-abortusztabletta-forgalmazasat/), átellenben pedig ott volt a kisebbik kormánypárt „abortusz-könnyítés” miatti riadalma. A tabletta állami intézményekből való kiűzetése (http://www.hir24.hu/belfold/2012/05/21/nem-lesz-abortusztabletta/) egyfajta köztes megoldás, amiből még bármi lehet. Ám mindaddig, amíg az a bármi kristályos formát ölt, bizony sok nő és születendő gyermeke esik az abortusz-tabletta tilalmának áldozatává.
Mert, hogy a terhesség-megszakítás hagyományos módjára kényszerülőknek jóval nagyobb kockázattal kell számolniuk, mint azoknak, akiknek lehetőségük lesz a tablettás „megoldást” választani. A hagyományos abortusz – akármennyire is rutin-eljárásként definiálják az orvosok – műtét, mégpedig olyan műtét, amelynek a szövődményeként meddőség alakulhat ki. Hivatalos statisztikák ugyan nincsenek erre vonatkozóan, de számos szakcikkben utalnak arra, hogy a gyermekáldásra hiába vágyó nők közül korábban sokan átestek egy, netán több abortuszon. Erre a lehetséges kockázatra a nőgyógyászok gyakran felhívják a figyelmet, annak ellenére, hogy tudják, ez az információ nem szokott visszatartó erő lenni.
A tabletta ellenzői – szakállamtitkárunktól eltérően – legalább meg sem próbáltak orvos szakmai érveket felsorakoztatni. (Nem is tudnának! Talán nem véletlen, hogy az amúgy igencsak megosztott szülész-nőgyógyász szakma most szokatlanul összezárt.) A magzatvédők azt hangoztatják, hogy ha zöld utat adnának az abortusz-pirulának, akkor azzal megkönnyítenék a döntést, sőt, magukra is hagynák a nőket a dilemmával, pontosabban azzal, hogy válasszanak a műtét vagy a tabletta között.
Ellentétben a hagyományos eljárással, amikor ugyebár alaposabb gondolkodásra kényszerülnek a bajba jutottak és az alaposabb gondolkodás során – már csak az idő faktor miatt is – van némi sansz arra, hogy a műtéttől, a fájdalmas beavatkozástól való félelem mégiscsak a terhesség vállalására sarkallja a nőket. Félreértés ne essék, nem a gyermekvállalásra!
A tabletta tiltása körüli magzat- és jogvédők közötti parttalan vita kulcsszava: a döntés. Míg a magzatvédők nem akarják magukra hagyni a döntés előtt álló nőket, addig a jogvédők az önrendelkezés alkotmányba rögzített lehetőségéből nem engednek. A sok bába közt azonban elveszni látszik a gyerek…
A jelen helyzetben segítik a nőket a döntésben (úgy, a maguk módján). Szabadon eldönthetik, hogy a nem kívánt terhességüktől műtéti úton szabadulnak-e meg, vagy megtartják nem tervezett gyermeküket. Később azonban, ha az abortusz szövődményekkel jár, már nem lesz módjuk annak eldöntésére, hogy vajon akarnak-e gyereket vagy nem. Eldöntötték helyettük. Nem akarhatnak. Mert meddővé váltak. Ez lett volna a döntéshozók célja? Ha igen, bocsánat, nem szóltam…….
A harmadik babánkat nagyon vártuk. Mivel az első két terhességem alatt semmilyen komplikáció nem jelentkezett, nem is gondoltam rá, hogy baj lehet. De a 8. héten kiderült, hogy nincs szívhang. A doki mondta, hogy sajnos nem él, ki kell venni.
Fizikailag nem fájt semmi. Elaltattak, felébredtem, pár óra múlva mehettem is haza, a többiek, akikkel egy napon voltam a kórházban, egy órával a műtét után már az órájukat nézték, hogy mennének már, még x tepsi pogácsát kell süssenek a másnapi vendégváráshoz. Milyen fájdalmas beavatkozásról beszélsz?
Tudod, mi a fájdalmas? Görcsök között elvetélni. Na az fájdalmas.
És ha egyértelműen jobb lenne a “természetes” út, akkor engem miért nem hagytak természetes úton elvetélni? A természet már magától belekezdett … a doki mégis azt mondta az esti rendelésen, hogy másnap reggel éhgyomorra legyek a kórházban és kiveszi. Miért? Gondolta, növeli egy kicsit a meddőségi esélyeimet, úgysincs másnap reggel jobb dolga?
Szóval ennek szerintem semmi köze a politikához. Ha valaki azt akarná, hogy a nő szenvedjen, akkor az pont foggal-körömmel harcolna a tablettáért. Ha annyira egyértelmű lenne, hogy a legjobb a “természetes” út, akkor a természetes úton megindult vetélések sem végződnének a műtőben.
Szerintem itt nagyon is vannak szakmai érvek.
Másfelől meg, akinek lánya van, az nem akarhatja, hogy orvosi felügyelet nélkül vetéljen el. Márpedig ha van tabletta, akkor ez simán bekövetkezhet. Tudom, csak orvosi felügyelet mellett lenne engedélyezett … na de elhiszed, hogy nem kerülne ki onnan egy sem? Muhaha…
“Két dolog van, amiért egy nő mindenre képes: azért, hogy gyereke legyen és azért, hogy ne legyen.” – igazad van. és még tudod miért? Azért, hogy ez teljesen titokban maradjon. Ezen is érdemes lenne elgondolkozni. Hogy a sok orvosi felügyelet nélküli vetélés, vagy a sok műtőben végrehajtott abortusz vezet több meddőséghez.