Nem egész 48 órával az után, hogy tucatnyi EU-tagállamot követve itthon is engedélyezték az abortusz-tablettát, Szócska Miklós betiltatta annak használatát. Lehet, hogy nem mondták neki, a hanyagul végzett abortusz meddőséget okoz? A tablettás eljárás kiűzetése tehát aligha szolgálja majd a „sokasodjunk, szaporodjunk” alcímet viselő kormányprogramot. Erre nehéz lesz gombot varrni!
Két dolog van, amiért egy nő mindenre képes: azért, hogy gyereke legyen és azért, hogy ne legyen. Ez az alapvetés minden bizonnyal elkerülte az egészségügyi államtitkárunk, illetve tanácsadói figyelmét. Szegény Szócska Miklós! Fordítva ültették fel a lóra. Vagy a lovat tették alá fordítva?
Nem kell az amúgy nem létező Nemzeti Nőorvosok Társasága rendes tagjának lenni ahhoz, hogy felmérje valaki a hagyományos és a tablettás terhesség-megszakítás kockázatai közötti különbséget. Úgy tűnik, már megint kiskorúnak vagyunk nézve!
Pedig mi érteni véljük a dörgést! Kettős szorításból nem lehet jól kijönni. Egyrészt ott volt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megkérdőjelezhetetlen bólintása, amit ugye illik „honosítani” (http://www.hir24.hu/belfold/2012/05/19/engedelyeztek-az-abortusztabletta-forgalmazasat/), átellenben pedig ott volt a kisebbik kormánypárt „abortusz-könnyítés” miatti riadalma. A tabletta állami intézményekből való kiűzetése (http://www.hir24.hu/belfold/2012/05/21/nem-lesz-abortusztabletta/) egyfajta köztes megoldás, amiből még bármi lehet. Ám mindaddig, amíg az a bármi kristályos formát ölt, bizony sok nő és születendő gyermeke esik az abortusz-tabletta tilalmának áldozatává.
Mert, hogy a terhesség-megszakítás hagyományos módjára kényszerülőknek jóval nagyobb kockázattal kell számolniuk, mint azoknak, akiknek lehetőségük lesz a tablettás „megoldást” választani. A hagyományos abortusz – akármennyire is rutin-eljárásként definiálják az orvosok – műtét, mégpedig olyan műtét, amelynek a szövődményeként meddőség alakulhat ki. Hivatalos statisztikák ugyan nincsenek erre vonatkozóan, de számos szakcikkben utalnak arra, hogy a gyermekáldásra hiába vágyó nők közül korábban sokan átestek egy, netán több abortuszon. Erre a lehetséges kockázatra a nőgyógyászok gyakran felhívják a figyelmet, annak ellenére, hogy tudják, ez az információ nem szokott visszatartó erő lenni.
A tabletta ellenzői – szakállamtitkárunktól eltérően – legalább meg sem próbáltak orvos szakmai érveket felsorakoztatni. (Nem is tudnának! Talán nem véletlen, hogy az amúgy igencsak megosztott szülész-nőgyógyász szakma most szokatlanul összezárt.) A magzatvédők azt hangoztatják, hogy ha zöld utat adnának az abortusz-pirulának, akkor azzal megkönnyítenék a döntést, sőt, magukra is hagynák a nőket a dilemmával, pontosabban azzal, hogy válasszanak a műtét vagy a tabletta között.
Ellentétben a hagyományos eljárással, amikor ugyebár alaposabb gondolkodásra kényszerülnek a bajba jutottak és az alaposabb gondolkodás során – már csak az idő faktor miatt is – van némi sansz arra, hogy a műtéttől, a fájdalmas beavatkozástól való félelem mégiscsak a terhesség vállalására sarkallja a nőket. Félreértés ne essék, nem a gyermekvállalásra!
A tabletta tiltása körüli magzat- és jogvédők közötti parttalan vita kulcsszava: a döntés. Míg a magzatvédők nem akarják magukra hagyni a döntés előtt álló nőket, addig a jogvédők az önrendelkezés alkotmányba rögzített lehetőségéből nem engednek. A sok bába közt azonban elveszni látszik a gyerek…
A jelen helyzetben segítik a nőket a döntésben (úgy, a maguk módján). Szabadon eldönthetik, hogy a nem kívánt terhességüktől műtéti úton szabadulnak-e meg, vagy megtartják nem tervezett gyermeküket. Később azonban, ha az abortusz szövődményekkel jár, már nem lesz módjuk annak eldöntésére, hogy vajon akarnak-e gyereket vagy nem. Eldöntötték helyettük. Nem akarhatnak. Mert meddővé váltak. Ez lett volna a döntéshozók célja? Ha igen, bocsánat, nem szóltam…….